Ha gyermeksérülésről vagy ezek következményeiről beszélünk egy alapvető tényt rögzí- tenünk kell: a gyermek nem lehet felelős a balesetért, Ő csak a szenvedő alanya a baj- nak. Mindig mi felnőttek tehetünk róla. A felnőtt társadalom felelőssége vitathatatlan. Természetesen lehetnek véletlenek, de gyermeksérültekkel foglalkozó szakemberek gyakorlata alapján állíthatom, hogy az esetek többségében megállapítható a felnőttek hibája.

Egyes skandináv országokban minden súlyos sérüléssel járó baleseti sérülés után (minden csonttörés mély seb stb.) a rendőrség vagy az önkormányzat vizsgálatot tart, melynek során ellenőrzik, hogy mindenki mindent megtett azért, hogy a balesetet meg- előzzék, és a baleset után azért, hogy a sérült gyermek a legjobb ellátást kapja meg.

Szekunder prevenció az a folyamat, melynek során a létrejött baleset következményeit, és ezek súlyosságát mérsékeljük.

• A baleset a sérülés észlelése,
• a megfelelő segélyhívás,
• a hatékony laikus elsősegély,
• a szaksegítség, első orvosi ellátás,
• a speciális szakellátás,
• a teljes pszichoszomatikus, és szociális rehabilitáció.

A fenti feladatok megfelelő ellátásához még a sérülés megtörténte előtt megfelelő módon fel kell, készülnünk. A laikusoknak, szülőknek, pedagógusoknak, és minden gyerekkel foglalkozó felnőttnek ismerni kell

• az alapvető sérülési mechanizmusokat,
• a leggyakoribb sérülések tüneteit,
• a laikus eszköz nélküli elsősegély nyújtás technikáját,
• a megfelelő mentőhívás módját.

A szakembereknek, az egészségügyi szolgálatoknak feladata:

• felkészülni a lehetséges sérülésekre,
• felkészíteni a laikusokat a fenti leírt feladatokra,
• megszervezni az első orvosi ellátástól kezdve
• a szakellátáson át
• a rehabilitációig a gyermeksérültek kezelését.

Ez a honlap is alapvetően a szekunder prevenció megvalósításához szeretne hozzá- járulni.